 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
* Kétnyelvűség Szlovéniában - példa és ötlettár *
| w w w . n y e l v i j o g o k . r o |
{
}
Erdélyben - hivatalosan - magyarul
Egész Szlovéniában mintegy 6000 magyar él, körülbelül tizedannyi, mint Nagyváradon. A szlovéniai magyar közösség elöregedett, az egykor magyarlakta térség etnikai egységét szláv telepesfalvak létrehozásával a jugoszláv korszakban fellazították, a nyelvvesztés meglehetősen előrehaladott. Az önálló Szlovénia létrejötte után a kilencvenes évek végére azonban meglehetősen anyanyelvbarát jogi, törvényi szabályozás jött létre. A mintegy másfélszáz-fős helyi magyar értelmiség rájött, hogy a kétnyelvűség a magyarul tudók számára állásokat, pénzt és egyéb lehetőségeket jelent, és megpróbálja a törvényi kereteket tartalommal feltölteni. Nézzük mire jutottak! A szövegben található hivatkozásokra kattintva letölthető a teljes nagyítású kép, dokumentum. (Több esetben elég nagy méretű anyagokról van szó!) A külön nem jelölt fényképeket jog nem védi, azok szabadon felhasználhatóak, sőt kérünk mindenkit használja is fel azokat, hátha hazai vitákban érveket és ötleteket jelenthetnek a nyelvhasználati helyzet javításához. Kétnyelvű helységnévtábla található a községek bejáratánál, kijáratánál és a vasútállomásokon. A településrészek, az országos útügyi vállalat által kihelyezett országúti irányjelző táblák illetve a településen belüli összes közlekedési tábla feliratozása kétnyelvű. Az ehhez hasonló feliratokra rengeteg példa hozható. Például a parkoló-automaták feliratai és szoftjai is többnyelvűek, s ha a magyar nyelvet választod, a kinyomtatott szöveg is magyar nyelvű utasításokat tartalmaz. Arra is figyelnek, hogy a postaládák vagy az autóbuszmegállók feliratai szintén olvashatóak legyenek anyanyelven. Természetesen a játszóterekről sem feledkeztek meg. Az utcanevek és a házszámtáblákon feltüntetett utcanevek kétnyelvűek. Ez a kétnyelvűség ’valós’, tehát nemcsak az „utca” vagy a „tér” főnévre terjed ki, hanem a teljes megnevezésre, azaz a jelzőre is. (Pl. Rózsa utca). A különféle hivatalokon a feliratok kétnyelvűek. Fontos, hogy a magyar nyelv hivatalos használata nemcsak a helyi tanács alárendeltségébe tartozó intézményekre érvényes, hanem az központi állami hivatalokra is (például adóhatóság, Honvédelmi Minisztérium), olyan állami, de nem államigazgatási intézményekre is, mint például a bíróság vagy az erdő- felügyelőség. A magyar nyelv nemcsak kívül, az intézmények tábláin jelenik meg, de belül is, és ez olyan csekélységekig terjed, mint a mentőautó feliratozása. Az önkormányzati és az állami épületeken, iskolákon magyar zászló leng az év minden napján. A piros-fehér-zöld zászló ki van téve a polgármesteri hivatalok tanácstermében, és a például a lendvai szlovén nemzetiségű polgármester a zászló előtt állva tiszteleg a különféle hivatalos alkalmakkor, mint a tanácsülések vagy közmeghallgatások. Persze zászló-ügyben itt is akadnak gondok: a rendőrkapitány csak a nemzeti ünnepeken akarta kitűzni a magyar zászlót, a hétköznapokon nem. A belügyminiszter rendreutasította. (Ez nem tréfa, még ha számunkra annak is hangzik!) Az EU-s pénzekből való fejlesztéseknél a támogatás ténye és forrása magyar nyelven is fel van tűntetve. Na, ez olyan ’ szörnyűség’, amely nemcsak Bukarest, hanem Budapest szemében is elképzelhetetlen. A hivatalok vigyáznak arra, hogy a magyar nyelvet használni kívánó polgárok lehetőleg ne szenvedjenek hátrányt. A helyiek szerint ’természetes’, hogy a különféle nyomtatványok magyar nyelven is kitölthetők, így például a helyi építési hatósághoz benyújthatók magyarul a kérelmek. A itt bemutatott különféle adóbevallási ívek, az állami munkaközvetítőnél a regisztrációs lap, vagy akár az érettségire való jelentkezés, az óvodai felvétel is elintézhető magyarul. Mindezek azt igazolják, hogy aki akarja, az a legkülönbözőbb állami hatóságoknál a legkülönbözőbb ügyeit intézheti anyanyelvén. Fordítva is igaz ez, a hivataltól a polgár felé irányuló kommunikáció esetére: a hivatalok kétnyelvű leveleket küldözgetnek, még az olyan országos jellegűek is, mint például a nyugdíjkassza. A fontos ügyekről (például a pénzcsere vagy nagyobb építkezések) az országos szervek, minisztériumok, nemzeti bank magyarul is tájékoztatják a polgárokat. A szlovéniai AJOFM a helyi magyar újságban hirdeti a szabad állásokat, s mint a mellékelt képből kiderül, agronómus vagy pincér nem lehet akárki – a magyar nyelvtudás előfeltétel. (Egyébként alapszinten igen sok szlovén beszél magyarul – ugyanis a vegyesen lakott községekben a magyar nyelv tanulása az iskolákban kötelező.) Azt, hogy a többségi nemzet megismerje a magyar településneveket, az is garantálja, hogy a közhasználatban lévő térképeken - még az országos atlaszokban is – a magyar elnevezések is szerepelnek. A különféle (nemcsak helyi) választások idején a jelölőcédulák többnyelvűek, de az érettségi bizonyítvány, a személyi igazolvány és az útlevél is az első szótól az utolsóig. Talán a romániai magyarság is máshogy viszonyulna az államhoz, amelynek polgára, ha a buletinen ott állna az is, hogy „személyi igazolvány”. Romániában is törvény írja elő, de az önkormányzatok mégsem fordítják le magyar nyelvre a helyi tanácsi határozatokat és egyéb közérdekű közleményeket, jellemző kifogásaik: „drága”, „felesleges”, nehéz a „szaknyelv”. Holott csak lusták vagy műveletlenek a tanácsosok és polgármesterek, alpolgármesterek, még olyan nagy városokban is, mint Sepsiszentgyörgy vagy Nagyvárad. A Muravidéken valahogy sikerül, például még Dobornakon, egy ezer lakosú - abból is alig felerészben magyarok által lakott - községben is. Az országos intézmények, mint az alkotmánybíróság vagy az Állandó Választási Hatóság a kisebbségeket érintő határozataikat magyar nyelven is közzé teszik.(Tehát ezeket nem utólag fordítja le x vagy y hanem maga az érintett hatóság adja ki, teszi fel saját honlapjára a magyar nyelvű változatot.) Az üzleti életben is ügyelnek a kétnyelvűségre. Nemcsak az őslakosok, de még a kínai boltos és az arab kebabos is tudja, a boltra illik kitenni a magyar feliratot. A magyar feliratok nemcsak a kisboltok cégéreire jellemzőek, mint nálunk, hanem a multik által üzemeltetett nagy bevásárlóközpontokra is. Olyan ’óriások’, mint a Lidl vagy a Spar is megtanultak magyarul! (Talán ez utóbbi azért nem ment csődbe ott, míg itt igen?) Az országos bankok, biztosítótársaságok helyi fiókjai szintén kétnyelvűek. Az egészben az az érdekes, hogy minden igaz az olyan multinacionális bankokra is akik jelen vannak Romániában is, de Székelyföldön vagy a Partiumban egyetlen magyar szót se mernek/akarnak kiírni. Nemcsak az állandó feliratok, hanem a hirdetések, reklámok, óriásplakátok között is találunk magyar nyelvűeket. Többek között a Szlovén Posta is hirdet magyarul. A benzinkutak is kétnyelvűek – és nem amolyan MOL-féle kétnyelvűségről (itt-ott egy feliratocska) van szó! A MOL szerint egyszerűen nincs elég hely a töltőpumpákon ahhoz, hogy ott több nyelv is elférjen. Lehet, hogy el kellene küldeni őket egy lendvai tanulmányútra? Íme, tábla egy városi parkban. "Itt állnak ők". Talán a magyar nyelv nyilvános és hivatalos használata terén nekünk ide kellene eljutnunk! (Köszönjuk Kuti Márta segítségét az anyag elkészítéséhez.) |